Álomgyár

Ezt meg köszönöm szépen az illetékeseknek :)

Az év felfedezése történt ma meg az ICA-ban, a holland szakszervezet irigykedhet! Mégiscsak van értelme az életnek, még akkor is, ha már 2 hete nem sütött a nap, és még mindig csak 7 fok van.

Ta-daaaaaaaaaam. Igggggggggggeeeeeeeen!

Jól látja mindenki, túrót eszek, nem édes, nem sós, kicsit krémesebb (nem kell hozzá sok tejföl), de kifejezetten túró ízű túró, nem csempészáru, eredeti norvég minőség. Mielőtt kibontottam, megígértem, hogy legalább egy hétig nem mondok semmi rosszat a norvégokra, ha igazi túró van benne. 

Ja, és sikerült akrilfestéket és ecsetet is vennem (szóval lesz piros tojgli), és az Ikeából is egy óriási szatyorral jöttünk haza. Pacsker még mindig nincs, de az egyik boltban azt mondta az eladó, hogy már elrakták, mert nincs szezonja. (Merthogy nappal ugye már 0 fok fölött vagyunk, kinek kell papucs?)

A boldogságtól ordítani tudnék :)

arra gondolok, hogy volt már egyszerűbb is. Persze, tudtam, hogy nehéz lesz, meg, hogy nem úgy van az blablabla. Mégis hideg zuhanyként ér minden egyes alkalom, amikor ráébredek, hogy én nem is otthon vagyok. Ez lenne a cél… De vannak pillanatok, amikor teljes mértékben kizártnak érzem, hogy ez valaha is így lehet. Nincsen baj… Minden jó… De életemben először érzem azt, hogy most aztán egyedül vagyok. Nem azért, mert nincs aki segítsen, vagy nincs kihez szólni; megfeszülnek azért, hogy nekem segítsenek. De van, amin egyszerűen nem tudnak változtatni. Volt ez a koncert… és mindenki olyan boldog volt. Én meg arra gondoltam, ha ezt a Panni, meg a Kinga látná! És még az arcotokat is láttam, meg azt is, ahogy nevettek. Szinte hallottam, amit mondanátok. Egyébként itt baromi nagy divat ‘50-es évekbeli kurvának öltözni (meg úgy is viselkedni) a lányok körében, ha bulizni mennek.   A mosdóban meg mást se hallani, csak, hogy ki milyen Body Shop szemceruzát vett, ami ELKÉPESZTŐEN hatalmas szemeket varázsol, és annyira kellemes az állaga! Egyébként Oslo a Body Shopok városa, tutira 5 percenként találok egyet, mindegy merre indulok.

Annak kifejezetten örülök, hogy találtam egy Zarát kb. 10 perc buszozásra innen. És kipróbáltunk egy koreai – japán éttermet is, akkora sushi tálat ettem, hogy majd’ szétszakadtam. Azt nem tudom, hogy a mennyiség, a minőség, vagy a szaké miatt futottam utána a rötyire, de őszintén szólva nem találtam kivetni valót a minőségen, szóval még egy próbát megér. Egyébként a sushi az egyetlen olyan kaja, ami csak kicsit drágább, mint otthon.

Aztán vannak ezek a vasárnapok… mindig utáltam őket, mert unalmasak, lehetőség szerint igyekeztem mindig átaludni. De itt állandóan sétálhatnékom van. (Lehet kezdek én is norvég trollá változni, mindegy, hogy esik, vagy fúj, nekem mehetnékem van.) És a végén megint Aker Bryggén kötöttünk ki, megvolt az első utepils, meg uteásványvíz. Nem tudom miért, de a tengerpart mindig elhiteti velem, hogy tudom szeretni ezt a várost. Ja, közelről megnéztem az őröket a Királyi Palotánál, nagyon viccesek. Szerencsétlenek ott dekkolnak a fülkéjük előtt, dísznorvégban, haptákban. Fogalmam sincs mit csinálnak, ha folyik az orruk, vagy rájuk jön a szapora. Egyébként láttam őket megmozdulni, mert néhány nyomorék turista tesztelte az egyik türelmét, és elindult a bejárat felé. Na, akkor az őr intett neki, és rászólt. Egyébként csak a szemüket mozgatják. Telefon van a fülkéjükben, azt nem tudom minek, de meggyőződésem, hogy ez a világ legunalmasabb melója.

Sikerült crispy Nugattit vennem, és ma le is teszteltem vaffelban, mindazoknak, akiknek a barnasajt nem jött át, meleg szívvel tudom ajánlani. Ja, és aminek baromira örültem, találtam tormát. Merthogy készítettünk húsvéti bevásárlólistát, sonkával, mindennel, és eszembe jutott, hogy muszáj tormát ennem. Képzelhetitek a boldogságomat, amikor megtaláltam a közértben, aztán amikor megkóstoltam, bár az az egy apró bibi van vele, hogy édes. De nem szabad telhetetlennek lenni, szóval csóválom a farkam.

Holnap – azaz ma – ikeás bevásárlónap lesz, sőt, valószínűleg találtunk üzletet, ahol vehetek nyuszipapucsot, bár a kínálatot ma nem tudtam megnézni, merthogy itt vasárnap zárva vannak a boltok. Az is kiderült – Ingerék jóvoltából – hogy festéket, és minden más papírárut vehetek bármelyik könyvesboltban, sőt kaptam tőlük egy térképet, amin EGÉSZ Oslo rajta van. Cakkumpakk.

Elkezdtem Pete Doherty-t hallgatni, nem tudom, hogy ez már akkor a vég, vagy örülnöm kéne, de még tetszik is ráadásul.

Lehet, lassan aludni kéne, de két óra múlva úgyis felkelünk, nem tudom, megéri-e a fáradságot. Majd kiderül, csóközön.

Seggbe lesztek rúgva. Eddig csomóan azért sírtatok, hogy nem lehet kommentelni. Megszültük ezt az oldalt, erre nem írtok semmit. Mélyen megbántódtam.

a rengeteg jókívánságot, üzenetet, e-mailt, mindenfélét, amit küldtetek nekem. Tegnap nem voltam itthon, de ma - remélem - mindenkinek válaszoltam.

Mégiscsak hasznos ez a térkép, még ha csak a fele is a városnak, mert a buszig eltalálok még szerencsére, az meg 2 perc alatt felvisz rá. Enélkül tegnap eléggé elvesztem volna, bár kezdem megjegyezni az alapvető tájékozódási pontokat, így válhatott gyanússá, hogy éppen az Opera, és nem Aker Brygge felé sétálok, ami ugye pont az ellenkező irány. Na, de ne szaladjunk ennyire előre. Utam elsődleges célja egy papírbolt volt, mert ugye a józan magyar paraszti ész azt diktálja, hogy ott majd kapok ecsetet meg festéket. Sajnálatos módon azonban, a józan norvég paraszti ész más logikával működik, és a papírboltban csak papírt árulnak. Már majdnem megörültem, mert tintát azt találtam pirosat, de aztán hamar megértettem, hogy az tinta, szóval csalódottan otthagytam. Mármint részben csalódottan, mert 80 korona volt. Aztán, mivel a buszról felfedeztem, hogy a közelben van Baker Hansen, gondoltam, már csak felebaráti szeretetből is kötelességem betérni. Szóval Baker Hansen A pék/cukrász, ez itt annyira nem különül el egymástól. A város több pontján van üzlete, és úgy tudom, meglehetősen régi a brand (1861). Szóval a látogatásom teljes mértékben önzetlen volt, és itt is ugyanaz a gondolatom támadt, mint mindenhol máshol: az üzlet kicsi, helyes, a választék nem túl nagy, de pont elég ahhoz, hogy dönteni tudj, és nem kell fél órát ácsorognod, mire megszülöd, hogy akkor mit is szeretnél. Mindezen kívül, azt hiszem mindenhol jellemző, hogy talán kisebb a választék, mint amit mi megszoktunk, de ami van, az nagyon jó. Csokik, sütik, péksütik, kenyerek, mind nagyon guszták, a péksütikből választottam egy kanelbollet, és egy muslibollet. (A kanel fahéjat jelent.) Már ebben a pillanatban tudtam, hogy hamarosan vissza kell jönnöm, mert a pisztáciás táskát nem vettem észre, eszméletlen jól nézett ki, legközelebb azt veszek. De visszatérve a bolléimre: nyami. A müzlis bollét gondolom kifejezetten diétázóknak készíthették, valami barna lisztből, nagyon kevés cukorral, épp, hogy édes. A fahéjas bolle már kevésbé diétás, de azt hozzá kell tennem, hogy a norvégok nem hiszik azt, hogy egy süti akkor lesz jó, ha összeragad tőle a szád. Egyébként ez egy tekercs, nem értem miért hívják ezt is bollének, de ahogy elnéztem, a sütik 90%-a bolle volt. De beszéljenek a képek, bocsi a minőségért, de még nem vagyok az üveg mögötti fotózás nagymestere. (Klikk a nagyobbért.)

Miután megadtam a gyomromnak, ami jár, folytattam utamat, hogy hamarosan találjak egy kosztümboltot, ahol mindenféle vicces dolog is volt, ami későbbi szülinapok alkalmával hasznos lehet, szóval megkértem a srácot, hogy jelölje be nekem az üzletet a térképemen. Ez duplán hasznosnak bizonyult, mert egyrészt tutira vissza fogok találni, másrészt legalább megtudtam, hogy hol vagyok, mert éppen fogalmam se volt róla, úgy meg elég nehéz bárhova is elindulni. Ekkor történt meg az, hogy véletlenül az Opera felé indultam Aker Brygge helyett, de mint említettem, az alapvető helymeghatározó készségem elkezdett működni, és feltűnt, hogy ha térképet olvasni nem is tudok, a gondolkodás még megy néha. Az apró kitérőm után végre jó úton voltam. A célom az volt, hogy elérjek a plázába, változatlanul festéket, ecsetet és nyuszipapucsot akartam beszerezni. Igen ám, de nekem nem úgy van ez, hogy csak úgy elsétálok a tenger mellett, és majd jó lesz. Nem tudom miért, de amint vizet látok, meg kell néznem, muszáj. Ha szembe állok a tengerrel balra van a régi vár, jobbra Aker Brygge, a kettő között mólók és rengeteg hajó. Hétköznap révén még a norvégok is valahol máshol lebzseltek (vagy netalán dolgoztak?), szóval az egész környék elég nyugodt volt. Elsétáltam a móló végére és leültem, eszméletlen jó volt. Az egyik hajón már festették a székeket, meg az asztalokat (lesben állnak az első meleg naphoz), a festék, és a tenger jellegzetes szaga keveredett a levegőben, és minden annyira nyugodt volt. A tenger sima, a háttérben norvégul karattyolt a rádió, a levegő kellemes, az emberek lassan, komótosan végezték dolgukat. Azt hiszem, tegnap volt az első “hú, de jó itt lenni” érzésem, ami nem személy, hanem helyfüggő volt.

A lazulás után elindultam végre Aker Brygge felé, de az se úgy megy, hogy akkor odasétálok két perc alatt. Mert pont ott van A Nobel Békedíj Központ, és bár már voltam ott, bementem megint. Az eredeti célom a fényképezés volt, de aztán a seggére csaptam pár koronának, mert a bolt elég jópofa. Persze az egész tele van Obama cuccokkal, de pl. obamás wc papírt már nem találtam. Azóta se értettem meg, hogy miért kapta meg a díjat, mindegy.

Békedíjazás után végre elértem oda, ahova indultam, pacskert nem találtam, se festéket, se ecsetet, találtam viszont egy Lucky Duck nevű üzletet, ahol csomó édes fürdőszoba cucc van. Komolyan, engem ki kéne tiltani Oslo utcáiról, mindig találok valami megvenni valót. Az éttermek most is tele voltak, és a szürke, hideg idő ellenére a vikingek persze kint ültek :) Az utca egyébként viszonylag nyugodt volt, mármint ahhoz képest, ahogy eddig láttam. Arra gondoltam, egészen más, mint hétvégén, vagy mint turistaszezonban, amikor a tömegtől mozdulni se tudsz. Ugyanakkor mindig találni itt embereket, akik csak lazulnak, ülnek a parton, nézik a tengert, és merengenek az életen. A végére egész jó feel good délutánom lett, és mire hazaindultam, már annyira fáradt voltam, hogy arra se voltam hajlandó, hogy a központnál leszálljak egy normális térképért (a tourinfo konkrétan a buszmegálló mögött van, tehát legalább egy perc séta, de kizárt dolog volt). Aztán, a buszon ülve, ahogy elnéztem a várost, az építkezéseket…. sokszor mondtam, hogy nem tudom Oslot hova tenni, olyan fura egy hely. Konkrétan az van, hogy az egész város egy nagy rendetlenség. Látszólag mindenféle koncepció nélkül egyszerűen összehordanak mindenfélét a norvégok, régit, újat, szocreált, klasszikus, hipermodernt, ízlésest, gusztustalant. Faház, téglapar,lament, üvegpalota, minden összeömlesztve. Mellesleg, az öltözködésük is jellemzően ilyen. Az a vicces, hogy van egy csomó jó üzlet, a ruhák pedig ugyanolyan áron vannak, mint itt. Mégis elképesztő, ahogy felöltöznek, abszolút találomra aggatnak magukra mindenféle rongyokat. A lányok előszeretettel viselnk miniszoknyát, akkor is, ha kövérek. Tudom, ilyen otthon is van, de itt kifejezetten divat. Simán elindulnak bárhova mackónadrágban. Akár a Carl Johannes gata-ra (Váci utca), vagy bárhova. Mivel nulla fok fölött van a hőmérséklet, náhányan már örülnek a tavasznak, és simán pulcsiban, vagy nyári kabátban zúznak. NEM hiszem el, hogy nem fagy be a seggük, akármilyen kemények is. A gumicsizma itt óriási népszerűségnek örvend, de szerintem főleg a praktikussága miatt hordják, mert ezek nem olyanok, mint a csilli – villi mindenféle mintás otthoni marhaságok, főleg szürkét hordanak. Néha irigylem is őket érte, ha az én szegény csizmámra nézek.

A finomságokra visszatérve egyébként, van még egy lánc, a Deli de Luca, na oda is beszabadítom magam egy szép napon. Azok a smoothiek! Azok a sütik! Már messziről csorog a nyálam, ha meglátom.

Hát, nagyjából ennyi érdekesség fért a tagnapi délutánomba, 3,5 órát sétálgattam, vettem mindent, kivéve azt, amit akartam, ha így folytatom csődbe megyek, mielőtt a tavasz ideér. Ja, tegnap lecsekkoltuk, kb. 4 fok lesz végig húsvét körül. Nagyon unom már a telet, undi az egész.

Vestbane Plassen, a háttérben a Nobel Békedíj Center

A fuvolás srác a  téren

Akershus Erőd

A hajóknak  is lehet virágoskertjük

Ez meg ismerős otthon is

Nobel Békedíj Központ

Itt szeretnék lakni

A Béke kiolthatatlan lángja. Kalózhajóval :)

Nyugi Aker Brygge-n

Hamarosan én is így fogok kinézni

J.: Épp azt magyarázod, hogy vegyünk egy óriási sonkát, és együk meg, és azt kérdezed mit gondolok? Szerinted?!

***

J.: Ha sikerül nokedliszaggatót vennünk az Ikeában, akkor igazán csinálhatnál próbanokedlit. Nehogy a bulin felsülj vele.

H.: (naivan) Jó, de a nokedli nem jó magában... (megvilágosodás) Te már megint pörköltet akarsz enni???

A hálószoba átrendezése lehet a dolog mögött, bár elaludni ugyanúgy nem tudtam, mint máskor. Mégis sikerült jókedvűen felébrednem, és most, mivel az ablak a fejemnél van, elég felülnöm, és megnézhetem, hogy Oslo a helyén van-e még, nem érte-e földönkívüli támadás, vagy meteorcsapás, mert akkor ugye teljesen felesleges lenne felkelni. Szóval sikerült vigyorogva kelni és besütizni megint, sőt, a cicával is találkoztam, be is jött, igaz csak egy percre, még szégyenlős. (Meg eléggé kaka szaga volt, szóval nem is marasztaltam nagyon.) Persze képet elfelejtettem készíteni, majd legközelebb. Szóval ezután a sikeres reggel után úgy érzem, hogy ma feltétlenül meg kéne hódítani a világot, de legalábbis festéket szerezni a tojáshoz, mert ugye nekem mindig pofáznom kell, és most ott tartunk, hogy nem leszek meglocsolva, ha nem festek tojást. A hülyeség ragadós, na, de ámen, festek hülye tojásokat, amennyiben találok valami értelmes festéket. Meg most már térképem is van, de nagyon vicces, a túristainformációnál lehet szerezni különböző kiadványokat térképpel, de csak a város déli fele van benne, ahol a látványosságok vannak, a mi utcánknak csak az elejét látom rajta, a környékünkről pedig semmi, pedig azért nem a város szélén lakunk. Mindegy, úgyis a tengerpart felé veszem az irányt, aztán majd eldől. Talán még nyuszipapucsot is találok. Kalandra fel! (kezdem mondjuk erobiknorbival :P)

Az ágy alatt találtam egy képkeretet, hát ez lett belőle.

Aki éhes, az most hozzon valami chipset... Szóval azt már írtam, hogy a norvég kajától nagyon nem ájultam el, de vannak azért itt is jó dolgok. Pékséget nagyon nem látni, és cukrászdát sem. Kenyeret lehet kapni a boltokban, de mi sose ott vesszük, mert vannak jobb helyek. Pl. a kávézók. Jobb híján nem tudom másnak hívni. Két kedvenc van, az egyik egy gourmet - shop - étterem - kávézó egyben. Jaj, ami ott van! Mat & Mer a neve, és teát szoktunk ott venni, kenyeret, meg egyéb nyalánkságokat. Elég kicsi maga a bolt, de órákat el tudnék tölteni az édi marcipányuszikat, meg a csokiból készült nyalókákat tanulmányozva. A másik hely egy kávézó, a kávé meg, mint tudjuk, itt szent. Szóval rendes kávébabot veszünk, és mindig van valami újdonság, amit ki kell próbálni (itthon mindig 3 féle kávé van, anélkül megállna az élet). Itt is a fél életemet el tudnám tölteni, van mindenféle szendvics, csoki, színes húsvéti tojások csokival töltve, házi sütésű kekszek, és persze a sütik. Mind nagyon jól néz ki, de volt egy, amire már elég rég fájt a fogam, és mivel tegnap este kávét kellett venni, becsúszott a zacsiba egy süti is, meg még egy, mert véletlenül elszóltam magam, hogy tetszik.

Szóval a választásom a bolle-re esett, ami magyarul zsömlét jelent, és valóban, olyan a formája, de a tésztája édes, narancsos - fűszeres ízű, elég különleges. Ebbe állítólag szoktak krémet kenni, de én vajazva ettem kakaóval, és tökéletesen bevált. A másiknak sajna nem tudom a nevét, valami New York vagy New Orleans süti, the mystery cake-nek hívom. Ez úgy néz ki, mint egy muffin, csak sokkal nagyobb. Nagyjából olyasmi, mint a lekváros bukta, kívülről pedig valami ismeretlen eredetű anyaggal szórják meg (darált dió?). Képet is készítettem, eredetileg egészben akartam, de - remélem megértitek - annyira meg akartam enni, hogy totál elfelejtettem lefotózni. Egyelőre ennyi, de ígérem, küldök majd még hasonló képeket, meg bejegyzéseket, mert találni itt bőven figyelemre - és megevésre - méltó dolgokat.

Kiegészítés: a helyi erők segítségével kiderítettem, hogy a bolle a kardamomtól lesz olyan ízű amilyen, a másik sütit meg gyümölcscukorral szórják meg sütés előtt. Nyami :)