Álomgyár

Fú, de rég nem írtam, hát most lesz mit bepótolni. Ha valakit érdekel, nem lusta vagyok, hanem egyszerűen csak baromi elfoglalt. A legfontosabb a norvég, múlt hétfőn elkezdődött a tanfolyamom. Hát jó is rossz is. A jó az, hogy a tanár oké, és baromira élvezem, hogy valami konstruktívat csinálhatok. Viszont 18-an vagyunk a csoportban és ebből legalább 5 idióta, a többi meg lusta, mint a disznó. A legdurvább az volt, amikor rádöbbentem, hogy az egyik fülöp-szigeteki lány nem, hogy angolul nem beszél, de még az abc-t se ismeri. A könyvet kb. afrikai meg ázsiai menekülteknek írták, a fejezetben, ahol az országokat és a nemzetiségeket taglalják, csak fejlődő országok vannak. (Meg talán Németország.) A pofám leszakad, a többiek le se szarják az egészet, csak nyígnak, hogy milyen drága a tanfolyam. Baromi idegesítő, hogy a nap fele arra megy el, hogy arra várok, hogy az idióták is befejezzék a feladataikat. Aztán egyik nap, szavakat kellett beírni egy fénymásolt papírra, szavakat, amiket előző nap tanultunk... hát nem önfényezés, de én voltam az egyetlen, akinek nem kellett kinyitnia a könyvet. Aztán máskor valaki megkérdezte, hogy honnan tudtam, hogy a kenyér nemtelen főnév.... Hát, megtanultam bazmeg! A házinak feladott olvasmányokat is kb. csak én olvasom el, mert rajtam kívül soha senki nem tudja az új szavakat. Nagyon idegesítő, hogy fele olyan sebességgel haladunk, mint ahogy lehetne. Egyébként a könyv 2 szintre osztott, de Folkeuniversitetet 3 kurzuson adja le, azt hiszem ez mindent elárul. Naponta 10 x kapok csak agyfaszt. Aztán, mikor hazajövök megcsinálom a házit (ált. 10 feladat - 10 perc), frankón sokkal több is menne. Persze nem lógatom a lábam, csinálom a feladatokat, amiket én találok ki, Jostein meg ellenőrzi. A suliban egyébként egy olasz és egy belga srác között ülök. A belga nem szereti a sört, és nem eszik csokit, mindemellett érdekes módot választ a barátkozásra. Első nap közölte az olasszal, hogy ő életében egyszer evett borzalmas olasz kaját, mégpedig Olaszországban, aztán másnap közölte vele, hogy öreg, harmadik nap meg, hogy alkoholista, mert az üvegében valami bor színű üditő volt :D  

Ma itthon zúzok, mert totál lerobbantam megint. Tök vicces, nem tudom, hogy megy ez a biztosításosdi, de ha orvoshoz megyek, elég annyit mondanom, hogy van EU kártyám, és az orvos nem is kérdez többet, meg se nézi. Az elmúlt 3 hétben 4x voltam orvosnál, vért is vettek, meg légzésfunkciót vizsgáltak, és már a 2. doki mondja, hogy semmi bajom nincs. Persze a vírusos torok meg arcüreg-gyulladáson kívül, aminek köszönhetően a tegnap délutánt sikerült ordítással, majd bőgéssel, majd erőm elfogytával szánalmas nyöszörgéssel eltöltenem. Egyébként kaptam rá mindenféle gyógyszert, és ma már jobban vagyok, az állkapcsomat is sikerült végre összezárnom. Persze tegnap reggel már sejtettem, hogy itt valami nem jó, mert nem volt étvágyam, és az nálam tényleg csak akkor fordul elő, ha már gyűlnek a döglegyek. Mindenesetre hazafelé még optimista voltam és bementem a boltba, ami azt állítja, hogy ők sütik Norvégia legjobb kenyerét (és 2009-ben valóban megkapták ezt a címet). Sárgarépakenyér. Tudom, hogy ezt most két szóban kellene írnom, de nem érdekel, gulrotbrød, elképesztően jó! Persze 35 korona fél kg (még mindig olcsóbb, mint a Mat & Mer-es kenyér), de most először éreztem azt, hogy megérte ennyi pénzt kidobni rá. Persze, mire hazaértem, már alig bírtam enni, a gyulladás ugyanis lement az állkapcsomba, és ennek köszönhetően orcám bal fele tökéletesen alkalmatlan lett bármiféle használatra.

Ezek után már tudjátok mi jött, orvos, szánalmas szenvedés, satöbbi. De, hogy ne legyek negatív, a facebookon van egy alkalmazás, ami megmondja, mit kellene változtatni az életemben. Na, ez azt mondta nekem, hogy lottózzak. Jostein vett 2 sorsjegyet (a lottó macera egy kicsit), és az enyémmel nyertem 25 koronát :) Persze maga a sorsjegy ennyibe került, de ha azt nézzük, hogy nem én fektettem be, tiszta haszon. Persze 25 koronáért itt még egy kávét se tudok venni, max. egy csokit, de azt úgyse tudom most megrágni, és különben is hízlal, szóval úgy döntöttem, ma elbattyogok az ICA-ba és becserélem egy új sorsjegyre. Lesz még nekünk lakásunk Aker Bryggén :D

A csokira visszatérve a Freia-nak egész jó csokijai vannak. Nemrég például citromos - gyömbéres Freiát vettünk, nagyon fini, ja és a Kingának üzenem, hogy van 86%-os.

A főbérlőről kiderült, hogy rendszeresen járnak Budapestre, mert van ott egy barátjuk, jövő hónapban is mennek, hát irigykedem kicsit. Nagyon jófejek egyébként, vasárnap nagyon köhögtem, és kaptam tőlük gyógyszert.

Jaj, majdnem elfelejtettem, kaptam bicajt! :) Nagyon örülök neki, főleg, hogy most nem használhatom.... De már alig várom. Egy kicsit meg kell szervízelni, szeretnék rá egy kosarat, és már tekerhetek is :)

Azt hiszem, nagyjából leírtam a fontos dolgokat, bár amikor ennyi időt kihagyok, mindig elfelejtek valamit. Megyek, strébereskedek kicsit, itthon már megkaptam, hogy nerd vagyok, és büszke vagyok rá :D

Seggbe lesztek rúgva. Eddig csomóan azért sírtatok, hogy nem lehet kommentelni. Megszültük ezt az oldalt, erre nem írtok semmit. Mélyen megbántódtam.

a rengeteg jókívánságot, üzenetet, e-mailt, mindenfélét, amit küldtetek nekem. Tegnap nem voltam itthon, de ma - remélem - mindenkinek válaszoltam.

Vagy mondjuk inkább úgy, hogy miért ne romolna el az, ami el tud. Idén már a harmadik csizmámat fogyasztom, és csak az egyiknek volt meg az a mentsége, hogy 3 éves korára lyukadt ki. Persze az az egy egyedül többe került, mint a másik kettő összesen, de, hogy csakazért se legyen igazuk, azok se voltak éppen olcsók, na. Ide persze valami sherpa bakancs kell, mert vagy 2 méteres hóban, vagy térdig érő vízben, vagy egy Sziklás-hegységnyi kavicsban kell közlekedni, mert a norvégok úgy gondolják, a havas - jeges járdák biztonságossá tételéhez a kavics a legjobb anyag. Persze a kaviccsal felszórt járdákon ugyanúgy seggre esik az ember, mint a jégen, tökmindegy. A lényeg az, hogy egy ilyen pöcsöm kavics frankón lyukat fúrt a csizmám sarkába. A sok túrától meg elkezdett leválni a sarka, ja és mellesleg, az egész felső rész kezd elválni a talpától, tulajdonképpen csak az ima tartja össze őket. Mondom is reggeltől estig, és reménykedem, hogy egy-két hét múlva már itt is európai időjárás lesz, és elég lesz cipőt felvennem, baromira nincs kedvem március végén egy valagnyi koronát csizmáért kidobni. Egy kicsit most irigylem az otthoniakat az időért.
Aztán, ahogy ma elindultam Oslo felfedezésére, gondoltam hallgassunk egy kis hazait a telefonomról. Erik Sumo Bandre gondoltam, és jól beszívtam, a fülesem bal felének kampec. Igaz, otthon semmi baja nem volt, és mióta itt vagyok nem használtam, de persze, miért is működne itt, ahol ötszörös áron vehetek újat, na persze ha találok, mert az én L700-om itt kb. kőkorinak számít, nem is telefon az, ami nem műhold, hűtőszekrény, és automata garázsajtó egyben. Meg se merem mutatni embereknek.
A jó hír, hogy megtaláltam a Lush-t, és nem tudom miért, de itt nem érezni az illatát kilométerekről. Sőt, az üzletben se nagyon éreztem. Nem vettem semmit, mert drága barátaimnak és volt kollégáimnak köszönhetően hónapokra (van ami évekre!) elegendő Lush ellátmányom van, de a Body Shopban azért elnézelődtem, kb. a fél boltot fel tudnám vásárolni. Készítenek Mineral Make-up cuccokat, ezeket korábban még nem láttam. Hát rácuppannék, ha egy szemhéjpúder nem 139 korona lenne. De itt úgyis listát kell készítenem a szülinapomra, majd felírom a fél boltot. A parfüm szekció az különösen érdekes volt :) Aztán vettem egy füzetet, és egy képeslapot a nagymamámnak, óriási, a család többi tagja kénytelen lesz elektronikus húsvéti üdvözletekkel beérni, ugyanis a legegyszerűbb képeslap árából otthon veszek egy pizzát.
A norvégok haláliak egyébként, az éppen aktuális szezonhoz gyártanak cuccokat, például itt létezik húsvéti kávé, meg húsvéti tea. A kávé Jostein mániája, és eddig nevettem rajta, de ma, azért vettem egy csomag húsvéti teát, a biztonság kedvéért.
Nagyjából ennyi kaland fért a mai napomba, mert mikor az aluljáróba vettem az irányt, hogy az egyik plázából a másikba találjak, majdnem eltévedtem, a végén aztán a buszmegállóban kötöttem ki, és úgy gondoltam, hogy akkor most ez egy jel, hogy húzzak haza. Egyébként a pályaudvar körül dekkol pár csöves, heroin függők, tök vicces, itt az összes lepukkant arc heroin függő, mert az olcsóbb, mint az alkohol (mert ugye nem tudják megadóztatni). Éljen a jóléti társadalom!
A takonykóromat sikerült elhagynom valahol félúton, a mellkasi fájdalmamhoz pedig már annyira hozzászoktam, hogy hiányozna, ha eltűnne. Az orvos azt mondta nyugizzak le, de hát nem vagyok én ideges. Persze az életem nem csupa móka és kacagás, de a nagy tragédiák se jellemzőek, szóval nem tudom, mi kell ahhoz, hogy ezt is elhagyjam véletlenül.
Ja, itt a húsvét csütörtöktől hétfőig tart bájdövély, otthon akkora spúr köcsögök az ünnepekkel, hogy az elképzelhetetlen. Persze nem mintha ez most nekem számítana, de a későbbiekben még jól fog jönni, azt hiszem.
Na megyek, csinálok pár kiló salit. Csóközön :)

"...remélhetőleg a wc papírt hamarabb felismerem, mint a darált szegfűszeget legutóbb" Remélhetőleg. Egyik este aztán, míg nagy nyugalomban ejtőzök a kanapén, furcsa hangokat hallok a fürdőszoba felől. Úristenezés, csörömpölés, öblítés majd megjelenik az ajtóban.

- Tudom, mindig azt mondod, hogy nagy a segged, de azért nem ennyire! 

Azzal felemeli a kezét és ott van benne egy tekercs konyhai papírtörlő. Hát ennyit a reményről, meg arról, hogy csak felismerem. Végülis a rötyipapírok között volt, még örültem is, hogy olcsóbb volt, mint a többi.

Aztán sikerült vödröt lopnom. A fürdőből nyílik egy ajtó, mindig azzal vicceltem, hogy ott tárolja az idecsalt kelet-európai lányok maradványait. Ő meg szépen rám hagyta a dolgot. Aztán egyik délelőtt, gondoltam, biztos találok ott vödröt a felmosáshoz. Találtam, még ablakmosót is, örültem, mint majom a farkának. Este még meg is kérdezte honnan szereztem a vödröt, mondtam, hogy a titkos ajtó mögül. Aztán, pár nap elteltével, egy szép, napsütéses reggelen, éppen a klón merengtem, amikoris félreérthetetlen hangokat hallottam a titkos ajtó mögül. Este megkérdeztem, hogy akkor a főbérlő is használhatja a tárolót, vagy miatök? Mire ő értetlenül néz rám: Milyen tárolót? Hát, erről ennyit, a tároló egy másik bérlőé. Szegény biztos azt hiszi, meghülyült, hogy eltüntette a vödrét, arra is gondoltunk, hogy egy különbözőt teszünk vissza, mondjuk egy kéket a piros helyett, hogy tökéletes legyen a káosz. Persze azóta még nem mertem visszatenni. 

Aztán sikerült megismerkednem a helyi közösség legfontosabb tagjával: a főbérlőnél lakik egy igazi norvég erdei. Nem troll, mielőtt bárki félreértené, hanem macska. (Így néz ki, bár a kép nem róla készült.) Elképesztően aranyos, hatalmas bundája van, és vedlik. A nulla fok, neki bőven elég ehhez, és tegnap, persze induláskor találkoztunk vele, nekem meg naná, hogy meg kellett simogatnom. Utána egész úton, sűrű szitkozódások közepette próbáltam eltávolítani a jelentős mennyiségű fehér szőrt a fekete kabátomról. A nagy dörzsölések közepette feltöltődtem statikus elektromossággal, szóval esélytelen volt az egész. Mellesleg épp kirándulni indultunk a  Sognsvann tóhoz, ami épp befagyott állapotban található 30 cm hóréteg alatt, ami azt jelenti, hogy nyugodtan át lehet sétálni rajta. A tó a város szélén van, ahol a hegyek kezdődnek, zöld fenyvesekkel és mindenféle északi csodatrükkel, nagyon szép volt. Persze mondanom se kell, hogy a norvégok elözönlötték a környéket, mindenki síel, sétál, fut, grillezik (!), meg mindenféle dolgot csinál a szabadban. És akinek ez durván hangzik, hát ez mind semmi, ugyanis az, hogy a hőmérséklet 0 (nulla!) fok fölé emelkedett azt jelenti, hogy eljött az utepils, azaz a kintisör ideje. Ilyenkor az emberek szó szerint kifolynak a kávézókból a teraszra, és simán ücsörögnek a (néha még szállingózó) hóesésben. A kifolyást pedig azért mondom, mert aki nem elég éber, és nem érkezik idejében, az b***hatja a délutáni kávézási, vagy vacsorázási szándékát, ugyanis a kávézók, pubok, éttermek, talponevők, kocsmák, vályúk, mind - mind megtelnek emberekkel. Mi konkrétan így jártunk tegnap, szóval maradt a nappaliban elfogyasztott pizza vacsira. Merthogy itt az a főétel. Képtelen vagyok kibékülni ezzel, az elmúlt fél évemet azzal töltöttem, hogy leszokjak a vacsoráról, vagy legalábbis minimális fehérje bevitelével túléljem. Hát ez itt eléggé kizárt. Szóval a Panninak üzenem, hogy a kívánsága valóra vált, a Jostein valóban megtöm, mint egy libát, mert mindezek tetejébe még arra is képes, hogy este tízkor fagyit, csokis sütit, meg Nugattit (a Nutella helyi változata) vegyen nekem. (A helyzetet nem könnyíti, hogy ő maga nem szereti az édes dolgokat, tehát ezek valóban mind nekem vannak itt.) Szóval, bár a norvég kaja nagyon nem jön át, mégis esélyes, hogy kétszáz kilósan térjek haza, csak szólok, hogy ne lepődjetek meg. A norvégosodással elképesztő sebességgel haladok, már van norvég telefonszámom, és - kizárásos alapon - itt azt használom, szóval akinek kell, facebook, e-mail, miegyéb. A norvég tanfolyamról még nem érkezett hír, és ha ez így is marad, akkor megyek inkább a Népfőiskolára (hallom a művszerveseket 'YAY'-t kiabálni, Hidynéni könnye csordul), ahol kisebb a tumultus, és elég, ha 10 nappal előtte regisztrálok. Gondolom, ezt a tanfolyam dupla ára teszi, de mindig eljön az idő, amikor már minden mindegy. Ja, megvettük a norvég könyvemet, meg a munkafüzetemet, meg a hozzá készült miniszótárt, mindösszesen 865 koronáért, azaz mai napi középárfolyamon számítva 28.709,35 magyar forintért. Ez az alapkurzus, azaz 2 hónap anyaga. Egyébként a könyveknek hasonló ára van, mint otthon, kivéve ezt, tudják a norvégok mi a jó üzlet. Megtaláltuk a Mangot is, és ha jól gondolom a ruháknak ugyanaz az ára, mint otthon, csakúgy, mint pl. a Lush cuccoknak. Ha nekem itt egyszer munkám lesz!!! (Csak jussunk már el oda.) Addig meg be se teszem a lábam, ne vígy engem a kísértésbe, odatalálok magamtól is. 

A családdal való ismerkedésem sebessége nem haladja meg az eddigit, azaz a nullát, mert Jostein beteg lett múlt hétre, most meg én érzem a gonoszt magamban, de majd meglátjuk, mit hoz az eljövendő hétvége. Viszont, Magnus meg Inger oltári arcok, ma meglátogattak, mert gondolták egyedül vagyok, és nem akarták, hogy unatkozzak. NAGYON csipázom őket. Persze Jostein itthon volt, home office ürügyén. Észre se vettem, hogy ma március 15. van, persze így, hogy sose kell dolgoznom, nem tűnik fel, hogy van egy nap, amikor nem. Meg itt ezt úgyis cseszhetem, a norvégoknak egy nemzeti ünnepük van, május 17. az Alkotmány ünnepe, majd akkor bepótlom a kokárdázást, egy olyan kokárdával, amit még nem gyalázott meg a helyi jobboldal. Egyébként tök vicces, tegnap megint szóba jöttek a svédek, a munkavállalás ürügyén, merthogy ők is ide jönnek dolgozni, és még csak meg se kell tanulniuk a nyelvet, merthogy eleve értik. Egészen eddig nem értettem, hogy a norvégok meg a svédek minek laknak két különböző országban, merthogy egyértelműen ugyanaz a népség. Jostein erre viccesen azt mondja, hogy azért, mert ezen az oldalon X-t akarták királynak, a másikon Y-t, háborúztak egy darabig, aztán megrajzolták a határvonalat, és azóta nyugodt szívvel fikázhatják egymást. Persze valószínűleg nem teljesen így volt, de most, hogy belegondolok, talán máshol is ki lehetne ezt próbálni :P 

Azt hiszem, a mai adaggal mindenki elégedett lehet, megyek megnézem, hátha itt ül a macska az ajtó előtt, és sutyiban beengedem. (Bár, ha itt is elhullat 20 kilónyi szőrt, az valószínűleg másnak is fel fog tűnni.)