"...remélhetőleg a wc papírt hamarabb felismerem, mint a darált szegfűszeget legutóbb" Remélhetőleg. Egyik este aztán, míg nagy nyugalomban ejtőzök a kanapén, furcsa hangokat hallok a fürdőszoba felől. Úristenezés, csörömpölés, öblítés majd megjelenik az ajtóban.
- Tudom, mindig azt mondod, hogy nagy a segged, de azért nem ennyire!
Azzal felemeli a kezét és ott van benne egy tekercs konyhai papírtörlő. Hát ennyit a reményről, meg arról, hogy csak felismerem. Végülis a rötyipapírok között volt, még örültem is, hogy olcsóbb volt, mint a többi.
Aztán sikerült vödröt lopnom. A fürdőből nyílik egy ajtó, mindig azzal vicceltem, hogy ott tárolja az idecsalt kelet-európai lányok maradványait. Ő meg szépen rám hagyta a dolgot. Aztán egyik délelőtt, gondoltam, biztos találok ott vödröt a felmosáshoz. Találtam, még ablakmosót is, örültem, mint majom a farkának. Este még meg is kérdezte honnan szereztem a vödröt, mondtam, hogy a titkos ajtó mögül. Aztán, pár nap elteltével, egy szép, napsütéses reggelen, éppen a klón merengtem, amikoris félreérthetetlen hangokat hallottam a titkos ajtó mögül. Este megkérdeztem, hogy akkor a főbérlő is használhatja a tárolót, vagy miatök? Mire ő értetlenül néz rám: Milyen tárolót? Hát, erről ennyit, a tároló egy másik bérlőé. Szegény biztos azt hiszi, meghülyült, hogy eltüntette a vödrét, arra is gondoltunk, hogy egy különbözőt teszünk vissza, mondjuk egy kéket a piros helyett, hogy tökéletes legyen a káosz. Persze azóta még nem mertem visszatenni.
Aztán sikerült megismerkednem a helyi közösség legfontosabb tagjával: a főbérlőnél lakik egy igazi norvég erdei. Nem troll, mielőtt bárki félreértené, hanem macska. (Így néz ki, bár a kép nem róla készült.) Elképesztően aranyos, hatalmas bundája van, és vedlik. A nulla fok, neki bőven elég ehhez, és tegnap, persze induláskor találkoztunk vele, nekem meg naná, hogy meg kellett simogatnom. Utána egész úton, sűrű szitkozódások közepette próbáltam eltávolítani a jelentős mennyiségű fehér szőrt a fekete kabátomról. A nagy dörzsölések közepette feltöltődtem statikus elektromossággal, szóval esélytelen volt az egész. Mellesleg épp kirándulni indultunk a Sognsvann tóhoz, ami épp befagyott állapotban található 30 cm hóréteg alatt, ami azt jelenti, hogy nyugodtan át lehet sétálni rajta. A tó a város szélén van, ahol a hegyek kezdődnek, zöld fenyvesekkel és mindenféle északi csodatrükkel, nagyon szép volt. Persze mondanom se kell, hogy a norvégok elözönlötték a környéket, mindenki síel, sétál, fut, grillezik (!), meg mindenféle dolgot csinál a szabadban. És akinek ez durván hangzik, hát ez mind semmi, ugyanis az, hogy a hőmérséklet 0 (nulla!) fok fölé emelkedett azt jelenti, hogy eljött az utepils, azaz a kintisör ideje. Ilyenkor az emberek szó szerint kifolynak a kávézókból a teraszra, és simán ücsörögnek a (néha még szállingózó) hóesésben. A kifolyást pedig azért mondom, mert aki nem elég éber, és nem érkezik idejében, az b***hatja a délutáni kávézási, vagy vacsorázási szándékát, ugyanis a kávézók, pubok, éttermek, talponevők, kocsmák, vályúk, mind - mind megtelnek emberekkel. Mi konkrétan így jártunk tegnap, szóval maradt a nappaliban elfogyasztott pizza vacsira. Merthogy itt az a főétel. Képtelen vagyok kibékülni ezzel, az elmúlt fél évemet azzal töltöttem, hogy leszokjak a vacsoráról, vagy legalábbis minimális fehérje bevitelével túléljem. Hát ez itt eléggé kizárt. Szóval a Panninak üzenem, hogy a kívánsága valóra vált, a Jostein valóban megtöm, mint egy libát, mert mindezek tetejébe még arra is képes, hogy este tízkor fagyit, csokis sütit, meg Nugattit (a Nutella helyi változata) vegyen nekem. (A helyzetet nem könnyíti, hogy ő maga nem szereti az édes dolgokat, tehát ezek valóban mind nekem vannak itt.) Szóval, bár a norvég kaja nagyon nem jön át, mégis esélyes, hogy kétszáz kilósan térjek haza, csak szólok, hogy ne lepődjetek meg. A norvégosodással elképesztő sebességgel haladok, már van norvég telefonszámom, és - kizárásos alapon - itt azt használom, szóval akinek kell, facebook, e-mail, miegyéb. A norvég tanfolyamról még nem érkezett hír, és ha ez így is marad, akkor megyek inkább a Népfőiskolára (hallom a művszerveseket 'YAY'-t kiabálni, Hidynéni könnye csordul), ahol kisebb a tumultus, és elég, ha 10 nappal előtte regisztrálok. Gondolom, ezt a tanfolyam dupla ára teszi, de mindig eljön az idő, amikor már minden mindegy. Ja, megvettük a norvég könyvemet, meg a munkafüzetemet, meg a hozzá készült miniszótárt, mindösszesen 865 koronáért, azaz mai napi középárfolyamon számítva 28.709,35 magyar forintért. Ez az alapkurzus, azaz 2 hónap anyaga. Egyébként a könyveknek hasonló ára van, mint otthon, kivéve ezt, tudják a norvégok mi a jó üzlet. Megtaláltuk a Mangot is, és ha jól gondolom a ruháknak ugyanaz az ára, mint otthon, csakúgy, mint pl. a Lush cuccoknak. Ha nekem itt egyszer munkám lesz!!! (Csak jussunk már el oda.) Addig meg be se teszem a lábam, ne vígy engem a kísértésbe, odatalálok magamtól is.
A családdal való ismerkedésem sebessége nem haladja meg az eddigit, azaz a nullát, mert Jostein beteg lett múlt hétre, most meg én érzem a gonoszt magamban, de majd meglátjuk, mit hoz az eljövendő hétvége. Viszont, Magnus meg Inger oltári arcok, ma meglátogattak, mert gondolták egyedül vagyok, és nem akarták, hogy unatkozzak. NAGYON csipázom őket. Persze Jostein itthon volt, home office ürügyén. Észre se vettem, hogy ma március 15. van, persze így, hogy sose kell dolgoznom, nem tűnik fel, hogy van egy nap, amikor nem. Meg itt ezt úgyis cseszhetem, a norvégoknak egy nemzeti ünnepük van, május 17. az Alkotmány ünnepe, majd akkor bepótlom a kokárdázást, egy olyan kokárdával, amit még nem gyalázott meg a helyi jobboldal. Egyébként tök vicces, tegnap megint szóba jöttek a svédek, a munkavállalás ürügyén, merthogy ők is ide jönnek dolgozni, és még csak meg se kell tanulniuk a nyelvet, merthogy eleve értik. Egészen eddig nem értettem, hogy a norvégok meg a svédek minek laknak két különböző országban, merthogy egyértelműen ugyanaz a népség. Jostein erre viccesen azt mondja, hogy azért, mert ezen az oldalon X-t akarták királynak, a másikon Y-t, háborúztak egy darabig, aztán megrajzolták a határvonalat, és azóta nyugodt szívvel fikázhatják egymást. Persze valószínűleg nem teljesen így volt, de most, hogy belegondolok, talán máshol is ki lehetne ezt próbálni :P
Azt hiszem, a mai adaggal mindenki elégedett lehet, megyek megnézem, hátha itt ül a macska az ajtó előtt, és sutyiban beengedem. (Bár, ha itt is elhullat 20 kilónyi szőrt, az valószínűleg másnak is fel fog tűnni.)