Vagy mondjuk inkább úgy, hogy miért ne romolna el az, ami el tud. Idén már a harmadik csizmámat fogyasztom, és csak az egyiknek volt meg az a mentsége, hogy 3 éves korára lyukadt ki. Persze az az egy egyedül többe került, mint a másik kettő összesen, de, hogy csakazért se legyen igazuk, azok se voltak éppen olcsók, na. Ide persze valami sherpa bakancs kell, mert vagy 2 méteres hóban, vagy térdig érő vízben, vagy egy Sziklás-hegységnyi kavicsban kell közlekedni, mert a norvégok úgy gondolják, a havas - jeges járdák biztonságossá tételéhez a kavics a legjobb anyag. Persze a kaviccsal felszórt járdákon ugyanúgy seggre esik az ember, mint a jégen, tökmindegy. A lényeg az, hogy egy ilyen pöcsöm kavics frankón lyukat fúrt a csizmám sarkába. A sok túrától meg elkezdett leválni a sarka, ja és mellesleg, az egész felső rész kezd elválni a talpától, tulajdonképpen csak az ima tartja össze őket. Mondom is reggeltől estig, és reménykedem, hogy egy-két hét múlva már itt is európai időjárás lesz, és elég lesz cipőt felvennem, baromira nincs kedvem március végén egy valagnyi koronát csizmáért kidobni. Egy kicsit most irigylem az otthoniakat az időért.
Aztán, ahogy ma elindultam Oslo felfedezésére, gondoltam hallgassunk egy kis hazait a telefonomról. Erik Sumo Bandre gondoltam, és jól beszívtam, a fülesem bal felének kampec. Igaz, otthon semmi baja nem volt, és mióta itt vagyok nem használtam, de persze, miért is működne itt, ahol ötszörös áron vehetek újat, na persze ha találok, mert az én L700-om itt kb. kőkorinak számít, nem is telefon az, ami nem műhold, hűtőszekrény, és automata garázsajtó egyben. Meg se merem mutatni embereknek.
A jó hír, hogy megtaláltam a Lush-t, és nem tudom miért, de itt nem érezni az illatát kilométerekről. Sőt, az üzletben se nagyon éreztem. Nem vettem semmit, mert drága barátaimnak és volt kollégáimnak köszönhetően hónapokra (van ami évekre!) elegendő Lush ellátmányom van, de a Body Shopban azért elnézelődtem, kb. a fél boltot fel tudnám vásárolni. Készítenek Mineral Make-up cuccokat, ezeket korábban még nem láttam. Hát rácuppannék, ha egy szemhéjpúder nem 139 korona lenne. De itt úgyis listát kell készítenem a szülinapomra, majd felírom a fél boltot. A parfüm szekció az különösen érdekes volt :) Aztán vettem egy füzetet, és egy képeslapot a nagymamámnak, óriási, a család többi tagja kénytelen lesz elektronikus húsvéti üdvözletekkel beérni, ugyanis a legegyszerűbb képeslap árából otthon veszek egy pizzát.
A norvégok haláliak egyébként, az éppen aktuális szezonhoz gyártanak cuccokat, például itt létezik húsvéti kávé, meg húsvéti tea. A kávé Jostein mániája, és eddig nevettem rajta, de ma, azért vettem egy csomag húsvéti teát, a biztonság kedvéért.
Nagyjából ennyi kaland fért a mai napomba, mert mikor az aluljáróba vettem az irányt, hogy az egyik plázából a másikba találjak, majdnem eltévedtem, a végén aztán a buszmegállóban kötöttem ki, és úgy gondoltam, hogy akkor most ez egy jel, hogy húzzak haza. Egyébként a pályaudvar körül dekkol pár csöves, heroin függők, tök vicces, itt az összes lepukkant arc heroin függő, mert az olcsóbb, mint az alkohol (mert ugye nem tudják megadóztatni). Éljen a jóléti társadalom!
A takonykóromat sikerült elhagynom valahol félúton, a mellkasi fájdalmamhoz pedig már annyira hozzászoktam, hogy hiányozna, ha eltűnne. Az orvos azt mondta nyugizzak le, de hát nem vagyok én ideges. Persze az életem nem csupa móka és kacagás, de a nagy tragédiák se jellemzőek, szóval nem tudom, mi kell ahhoz, hogy ezt is elhagyjam véletlenül.
Ja, itt a húsvét csütörtöktől hétfőig tart bájdövély, otthon akkora spúr köcsögök az ünnepekkel, hogy az elképzelhetetlen. Persze nem mintha ez most nekem számítana, de a későbbiekben még jól fog jönni, azt hiszem.
Na megyek, csinálok pár kiló salit. Csóközön :)