Fú, de rég nem írtam, hát most lesz mit bepótolni. Ha valakit érdekel, nem lusta vagyok, hanem egyszerűen csak baromi elfoglalt. A legfontosabb a norvég, múlt hétfőn elkezdődött a tanfolyamom. Hát jó is rossz is. A jó az, hogy a tanár oké, és baromira élvezem, hogy valami konstruktívat csinálhatok. Viszont 18-an vagyunk a csoportban és ebből legalább 5 idióta, a többi meg lusta, mint a disznó. A legdurvább az volt, amikor rádöbbentem, hogy az egyik fülöp-szigeteki lány nem, hogy angolul nem beszél, de még az abc-t se ismeri. A könyvet kb. afrikai meg ázsiai menekülteknek írták, a fejezetben, ahol az országokat és a nemzetiségeket taglalják, csak fejlődő országok vannak. (Meg talán Németország.) A pofám leszakad, a többiek le se szarják az egészet, csak nyígnak, hogy milyen drága a tanfolyam. Baromi idegesítő, hogy a nap fele arra megy el, hogy arra várok, hogy az idióták is befejezzék a feladataikat. Aztán egyik nap, szavakat kellett beírni egy fénymásolt papírra, szavakat, amiket előző nap tanultunk... hát nem önfényezés, de én voltam az egyetlen, akinek nem kellett kinyitnia a könyvet. Aztán máskor valaki megkérdezte, hogy honnan tudtam, hogy a kenyér nemtelen főnév.... Hát, megtanultam bazmeg! A házinak feladott olvasmányokat is kb. csak én olvasom el, mert rajtam kívül soha senki nem tudja az új szavakat. Nagyon idegesítő, hogy fele olyan sebességgel haladunk, mint ahogy lehetne. Egyébként a könyv 2 szintre osztott, de Folkeuniversitetet 3 kurzuson adja le, azt hiszem ez mindent elárul. Naponta 10 x kapok csak agyfaszt. Aztán, mikor hazajövök megcsinálom a házit (ált. 10 feladat - 10 perc), frankón sokkal több is menne. Persze nem lógatom a lábam, csinálom a feladatokat, amiket én találok ki, Jostein meg ellenőrzi. A suliban egyébként egy olasz és egy belga srác között ülök. A belga nem szereti a sört, és nem eszik csokit, mindemellett érdekes módot választ a barátkozásra. Első nap közölte az olasszal, hogy ő életében egyszer evett borzalmas olasz kaját, mégpedig Olaszországban, aztán másnap közölte vele, hogy öreg, harmadik nap meg, hogy alkoholista, mert az üvegében valami bor színű üditő volt :D
Ma itthon zúzok, mert totál lerobbantam megint. Tök vicces, nem tudom, hogy megy ez a biztosításosdi, de ha orvoshoz megyek, elég annyit mondanom, hogy van EU kártyám, és az orvos nem is kérdez többet, meg se nézi. Az elmúlt 3 hétben 4x voltam orvosnál, vért is vettek, meg légzésfunkciót vizsgáltak, és már a 2. doki mondja, hogy semmi bajom nincs. Persze a vírusos torok meg arcüreg-gyulladáson kívül, aminek köszönhetően a tegnap délutánt sikerült ordítással, majd bőgéssel, majd erőm elfogytával szánalmas nyöszörgéssel eltöltenem. Egyébként kaptam rá mindenféle gyógyszert, és ma már jobban vagyok, az állkapcsomat is sikerült végre összezárnom. Persze tegnap reggel már sejtettem, hogy itt valami nem jó, mert nem volt étvágyam, és az nálam tényleg csak akkor fordul elő, ha már gyűlnek a döglegyek. Mindenesetre hazafelé még optimista voltam és bementem a boltba, ami azt állítja, hogy ők sütik Norvégia legjobb kenyerét (és 2009-ben valóban megkapták ezt a címet). Sárgarépakenyér. Tudom, hogy ezt most két szóban kellene írnom, de nem érdekel, gulrotbrød, elképesztően jó! Persze 35 korona fél kg (még mindig olcsóbb, mint a Mat & Mer-es kenyér), de most először éreztem azt, hogy megérte ennyi pénzt kidobni rá. Persze, mire hazaértem, már alig bírtam enni, a gyulladás ugyanis lement az állkapcsomba, és ennek köszönhetően orcám bal fele tökéletesen alkalmatlan lett bármiféle használatra.
Ezek után már tudjátok mi jött, orvos, szánalmas szenvedés, satöbbi. De, hogy ne legyek negatív, a facebookon van egy alkalmazás, ami megmondja, mit kellene változtatni az életemben. Na, ez azt mondta nekem, hogy lottózzak. Jostein vett 2 sorsjegyet (a lottó macera egy kicsit), és az enyémmel nyertem 25 koronát :) Persze maga a sorsjegy ennyibe került, de ha azt nézzük, hogy nem én fektettem be, tiszta haszon. Persze 25 koronáért itt még egy kávét se tudok venni, max. egy csokit, de azt úgyse tudom most megrágni, és különben is hízlal, szóval úgy döntöttem, ma elbattyogok az ICA-ba és becserélem egy új sorsjegyre. Lesz még nekünk lakásunk Aker Bryggén :D
A csokira visszatérve a Freia-nak egész jó csokijai vannak. Nemrég például citromos - gyömbéres Freiát vettünk, nagyon fini, ja és a Kingának üzenem, hogy van 86%-os.
A főbérlőről kiderült, hogy rendszeresen járnak Budapestre, mert van ott egy barátjuk, jövő hónapban is mennek, hát irigykedem kicsit. Nagyon jófejek egyébként, vasárnap nagyon köhögtem, és kaptam tőlük gyógyszert.
Jaj, majdnem elfelejtettem, kaptam bicajt! :) Nagyon örülök neki, főleg, hogy most nem használhatom.... De már alig várom. Egy kicsit meg kell szervízelni, szeretnék rá egy kosarat, és már tekerhetek is :)
Azt hiszem, nagyjából leírtam a fontos dolgokat, bár amikor ennyi időt kihagyok, mindig elfelejtek valamit. Megyek, strébereskedek kicsit, itthon már megkaptam, hogy nerd vagyok, és büszke vagyok rá :D