Örömmel jelentem, hogy 2 hónapja először sikerült ismét magyarul beszélnem :) A suliban elkezdődött a 2. szint, csoportösszevonás, új arcok, stb. És akkor azt a nevet hallom, hogy Kinga. Majdnem elsírtam magam a boldogságtól, már teljesen azt hittem, hogy úrinőt játszó spanyol kurvák, és szellemileg hátrányos helyzetű fülöp-szigetekiek között kell barátokra lelnem.
Az is jó hír, hogy valamelyest megemelkedett az értelmes kommunikációra képes emberek száma, így már kihívás is van a dologban. Ja, bele is húztunk. Nem is tépem a szám, zúzok futni, aztán tanulok.
Ui.: Ja, és már tegnap óta süt a nap! Megy ez, csak csinálni kell! :D